Bankosmami

Nagyon nagy reneszánszát éljük a “merjünk nemet mondani” nevezetű mozgalomnak, már ha nevezhetem így. Valószínűleg ez a munkaerőhiány hozadéka, mivel úgy vagyunk vele, hogy kicsit most mi irányítunk, és talán jobban kiállhatunk magunkért, mert mi vagyunk a hősök, akik nem menekülnek külföldre, akik nem mondanak fel, hanem itt vannak és a hátukon viszik a céget…. Tovább »

A lányom nemsokára 10 éves lesz. Borzasztó. Gyakorlatilag az írásom már itt véget érhetne, hiszen ebben a két mondatban minden benne van, amivel a szülők nap mint nap küzdenek. Legalábbis a jobbak. Tegnap estig, teljesen kétségbe voltunk esve a férjemmel, hogy Jesszusom, mit rontottunk el? Hogy lehet az, hogy a mi kis szerelmünkből, akinek dagadt… Tovább »

Nem tudom, ki hogy van vele, de én azt vettem észre, hogy manapság vállalkozónak lenni, nem csak választás kérdése, hanem már szükséglet. Sok embert kérdeztem meg ezzel kapcsolatban, hogy mi vitte rá őket, hogy saját maguk vették kezükbe a sorsukat. Mindenkinek más a motivációja, az anyukáknak, nyilván a gyermekük jó léte, illetve, hogy egyensúlyban tudják… Tovább »

Nekem attól, hogy nem akarok felmondani, nem nézegetem napi szinten az álláskereső portálokat, hogy fontos a véleményem. Ha beteg a gyermekem vagy esetleg én, ez nem jelent problémát. Van karrierutam, és van lehetőségem otthonról, vagy projekt alapon dolgozni. A vezetőm rendszeresen ad visszajelzést a teljesítményemről, és azt sem felejti el megkérdezni, hogy vagyok, illetve, hogy… Tovább »

A helyzet az, hogy nem szoktam túl vidám dolgokról írni, de azért törekszem arra, hogy a személyes és lelki gondjaimat kihagyjam az írásaimból. Nem mindig sikerül, de legalább próbálkozom. Az alapvető gondom ezzel csak annyi, hogy ha mindig csak a rosszat írom, az már unalmas, ha meg mindig csak a jót, azt meg úgysem hiszi… Tovább »