Ilyen az élet egyéni vállalkozóként

Nem is olyan régen, többször is írtam arról, hogy szeretném magam kipróbálni mint vállalkozó. Szerettem volna tudni, milyen 15 év kőkemény multi után, ha a magad ura vagy. Sokszor álmodoztam erről az évek alatt, de bátorságra csak a coach képzés után leltem. Nagyon jót tett a lelkemnek és az állapotomnak, mert kár is tagadni, enyhén szólva is szenvedtem a kiégés minden tünetétől. Gyakorlatilag a depresszió szélén álltam. Vagy inkább benne. 

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell hogy mondjam, nem mértem föl rendesen, mégis mennyire nehéz lesz. Egyáltalán nem voltam biztos semmiben, még magamban sem, azt sem tudtam pontosan, hogy mi is az én termékem és ki is az én célközönségem. Ettől a  két nagyon fontos dolog nélkül, igen nehéz bármilyen területen sikereket elérni. Abban biztos voltam az elmúlt évek után, hogy kiváló tanácsadó vagyok és jó érzékem van a coachinghoz, de vajon ez elég egy vállalkozás beindításához? Illetve, ami még ennél is fontosabb, nekem elég? Úgy értem, hogy valóban ezzel szeretnék foglalkozni, napi szinten ez elegendő kihívást fog nekem jelenteni? De honnan lesznek az ügyfelek? Mi lesz, ha nem lesz munkám, nem lesz bevételem? Attól még adót kell fizetnem…és ha beteg leszek? Na, ez tipikus tankönyvi példája a negatív spirál nevű jelenségnek… az őrületbe lehet vele kergetni magad. 

Nos…ezek nem könnyű kérdések és némelyikre még most sem tudom a választ. Hajlamos vagyok belekapni dolgokba, aztán félbe hagyni. Eleinte azt gondoltam, hogy nem nekem való ez, sőt, vissza kellene mennem a multiba, mert ez korántsem nyújt kellő biztonságot 2 gyerek mellett. De ugyanakkor, ott vagyok én is, a lelkemnek kell, hogy megpróbáljam, még ha nem is sikerül. Egyébként, az hogy több lábon áll egy vállalkozás, vagyis több mindennel is foglalkozol, eleinte szerintem nem probléma. Előbb-utóbb úgyis kiderül, melyik ötlet piacképes és melyik nem. 

Ha valaki céget szeretne alapítani, nagyon fontos, hogy legyen támogatása. Természetesen nem árt, ha anyagilag is van egy B terve, esetleg kérelmez néhány támogatást vagy indul néhány pályázaton. DE! Ami nélkül nagyon nehéz, az a család és a barátok támogatása. Ez egy hatalmas lépés. Ha nem állnak mögötted a szeretteid, ha nem kapsz kellő bátorítást, anélkül is el lehet indulni, csak sokkal nehezebb. Hiszen ha ők nem hisznek benned, ha nem hisznek a termékedben, szolgáltatásodban, a tudásodban, akkor ki? Őszintén, az én családomban nem váltott ki túl nagy lelkesedést a tudat, hogy a magam útját fogom járni. Valahol ez érthető, hiszen én nem vagyok egy kézműves vagy művész, nincsen konkrét termékem, amit értékesíthetnék. Konkrétan, saját magamat kell tudnom eladni és a tudásomat. Ami jelen esetben kimerül a coachingban és a virtuális asszisztenciában. 

De ha már értékesítés… ebből egyenesen következik a marketing. Hát, mint utóbb kiderült, ez sem véletlenül egy külön szakma és diplomáznak belőle emberek. 🙂 Iszonyú nehéz, főleg mióta a Facebook bekeményített. Ami eddig gond nélkül eljutott több ezer emberhez, az most jó esetben 50-100 emberhez jut el maximum. Szóval, ebből következik, hogy a napom nagy része azzal telik, hogy a facebook algoritmusára próbálok rájönni, valamint a google logikájára, hogy hogyan érdemes hirdetni. Hát mit mondjak, azelőtt a multiban nem voltak ilyen gondjaim. 

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, főleg azoknak, akik szintén nagyon sokáig voltak alkalmazottak. Tehát, abban egyetérthetünk, hogy vállalkozni jó, ad egy bizonyos szabadságot, önbizalmat, függetlenséget. Nekem adott viszont valamit, amire nem számítottam. A magányt. Bizony, hiszen egyedül dolgozom, nincs kitől segítséget kérnem, és ha valamit rosszul csinálok, főnök híján csak magamat hibáztathatom. Nincs kolléga aki idegesítene, vagy akivel jól kibeszélhetnénk a többieket és olyan kollégám sincs, akivel egy kávé mellett szünetet tarthatnék. És tudjátok mit? Ez nagyon hiányzik…

Ellenben, mindezekért kárpótol, mikor ebéd után megjelenek az oviban, és a kisfiam arcán látom azt a határtalan örömöt, mert korán jöttem érte…no az felbecsülhetetlen. Vagy mert nem érdekes, hogy most épp hány munkanapot kell ledolgozni szombaton, vagy hogy ebben a hónapban hogy oldom meg, hogy 3 tanításmentes napi is lesz, az esetleges szülői értekezletek, anyák napja, fellépések, nyílt napok, a betegségekről nem is beszélve. Szóval van pro és kontra bőven, nem könnyű, de talán mégis megéri.