Sétálsz az utcán… valaki fekszik a földön. Megállsz? Megkérdezed, hogy segíthetsz-e? Hívjál-e mentőt? Esetleg hívd-e a családot? Azt hiszem ezt mindenki tudja magáról. Sajnos sokan nem állnak meg segíteni. Mert biztos részeg, drogos…stb. Én megállok. Miért? Mert már voltam olyan helyzetben lévő ember helyében. Epilepsziás vagyok.
Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat ájuldozással töltöttem. Egyik pillanatról a másikra szem felakad, testem kidől. Ennyi. Így éltem egészen 24 éves koromig, mivel nem tudták megmondani mi bajom van. Ilyenkor az ember azt a tulajdonságát veszíti el először, ami a legtöbb embernek teljesen természetes. A biztonságérzetét. Tudod hányszor indultam el a zebrán az út másik oldalára? Nem értem oda. Az út közepén elájultam. Nagyon sok ilyen szituációba keveredtem, mire felnőttem. Pedig járhattam volna sokkal rosszabbul is.
Manapság már könnyebb azonosítani az ilyen betegségeket. Ha nem is olvashatjuk el minden embernek az orvosi kartonját egy-egy ilyen félelmetes szituációban, egy könnyed mozdulattal akár életet is menthetünk. Hogyan? Nézd meg a csuklóját az illetőnek. Ennyire egyszerű. Krónikus betegséged van? Cukorbetegség, epilepszia, gyógyszerérzékenység vagy ételallergia, a Callkötő segíthet neked!
